Örkény István, a groteszk nagy mestere biztosan tudta ezt. Itt egy kedves egypercese:
Azt mondják, manapság már nem születnek közmondások. Van ám példa rá, hogy ez mégis előfordul.
A Heves megyei B. községben előkerült egy ember (Rakasza Károly árokásó), aki 1640. augusztus 7-én, amikor kellett volna, elfelejtett meghalni. Máskülönben is szórakozott volt, így például sose tudta, ki a király, jobban mondva, 1655-től egészen máig abban a hitben élt, hogy I. Lipót az uralkodó.
Így történhetett, hogy egyszerűen megfeledkezett súlyos bélcsavarodásáról. Csak ásta az árkot, s eközben észre sem vette, milyen fájdalmak gyötrik, elfelejtette, mije fáj, majd a betegség neve s végül az egész betegség kiment a fejéből. Több mint négyszáz éve egészséges, mint a makk. Maga sem tudja megszámolni, hány ük- és hány ükükunokája van, de ma is bámulatos frissességgel ássa a földet, úgyhogy a megye tele van ide-oda kanyargó árkokkal, már alig lehet közlekedni.
Ez hívta föl az emberek figyelmét a szórakozott élőhalottra. B.-ben (ahol anyakönyvezve volt) összeült a községi tanács, és kimondta, hogy véget kell vetni a további árokásásnak, azonkívül arra is figyelmeztetni kell a feledékeny aggastyánt, hogy – némi késéssel ugyan – végre haljon meg. De hiába. Amikor a tanácstitkár megérkezett a mondott helyre, a fürge Rakasza már jóval messzebb ásta az árkot, és nem hallotta a kiabálást. (Ebben része lehetett a hajlott korával járó nagyothallásnak is.) A titkár azóta is kijár a határba. Rakasza pedig ássa a kacskaringós árkot; a titkár utánalábol, Rakasza tovább ás, a titkár kiabál, Rakasza azonban most se hallja. Ebből született ez a közmondás: „Kurjongat, mint a tanácstitkár.”
Örkény István: Új közmondás