Emailszabina@egiosveny.hu   |   Telefon: 30-9007351

Vigasztaló gondolatok

Van, akinek a csendes emlékezés segít, mások a bibliát vagy a Csodák Tanítását veszik a kezükbe, vagy esetleg podcastokat hallgatnak. Én most néhány vers- és könyvrészletet hoztam.

Oly mindegy, hogy mibe halok bele: végességem, mulandóságom tudata elég ahhoz, hogy élvezzem az életet.

Petri György

"

A megözvegyült doktor betege így vígasztalja az orvost:
„És hát, lássa szép lassan, egyik nap a másik után, egy tavasz a tél után, az ősz meg a nyár után, az a nagy bánat is elmúlt, ha nem egyszerre, hát darabonként, sőt, mondhatnám, morzsánként; elment, itt hagyott, jobban mondva leszállt valahová mélyre, mert valami mindig marad itt, az embernek a belsőjében, hogyan mondjam… valami nehéz, itt valahol a mellünkön. De hát ha már ez a sorsunk, ne hagyjuk úgy el magunkat, s azért, mert mások meghaltak, ne akarjunk mi is meghalni…”

Flaubert: Bovaryné (részlet)

"

Gyászoló anyának
Tudom, hiába mutatok az égre,
ön csak a földre néz:
a mélybe,
ahol szívének kincse van elásva.
Tudom, nem hallgat a vigasztalásra.

De ha majd szűnik lelke vihara,
mondja ki e szót térden:
"Mi Atyánk!"
S nézzen az égre. Csillagok raja
ragyog örökös fénynyel mireánk.

S érezni fogja Isten szellemét,
érezni fején atyai kezét.

S hallani fog egy halk hangot az éjben
- Anyám ne búsulj értem!

Gárdonyi Géza

"

„Isten gondol öröktől fogva téged,
elméjében léted mint szikla áll.
Mi ehhez mérve habfodornyi élted?
és mit változtat rajtad a halál?”

Weörös Sándor

"

Az élet nálunk is erősebb,
zuhog, zuhog a déli nap,
előjön a reves sötétből,
lobot vet, lángol az anyag,
mert él, él, aki életbe halált,
halálba életet kever
– most tél van, csend, míg írom ezt –
húsvét volt, kétezer.

Szabó T. Anna: Fény

"

Amin a halál nem változtat

Ha a szerelmem örökre elmegy, akkor is örökre a szerelmem marad. Megnősülhetek, ha ő úgy akarja, özvegy is maradhatok, de a szívemben semmi sem változik. Az édesanyám az édesanyám marad, a legjobb barátom a legjobb barátom, amíg élek.
Nagyon fontos megértened, hogy ez nem azt jelenti, hogy a halottak igazából nem halnak meg. De igen. Csakhogy ők mennek el innen, felszabadulnak a földi kötelékek alól, én azonban nem hagyom el őket. Ha életükben szerettem a közelükben lenni, miért tenném?
Bennem élnek tovább.
Látják, amit én, és ha netán úgy érzem, hogy nem látják elég jól, akkor megmutatom nekik. Nincsenek titkaim előttük.
Meg is beszéljük a dolgokat.
A mamámmal, például ma, csaknek húsz esztendővel a halála után összehasonlíthatatlanul bizalmasabb barátságban vagyok, mint az utolsó éveiben voltam. Most már meg merem osztani vele az élményeimet, az utolsó morzsáig. Ő pedig egyre többet mond el mindabból, amit a gyermekeknek nem mondhatott el.

Kornis Mihály: Vígasztalások könyve

"

Sirasd el, megkönnyebbülsz
Talán nem tudsz nyilvánosság előtt sírni, vagy nem tudsz rögtön, hanem csak órák, hetek, évek múlva. De egyszer majd sírnod kell, úgy értem, rettenetesen sokat segít, ha meg tudod siratni azt, akit elvesztettél. Őrjítő félelem vehet erőt rajtunk a halál közelében, ha semmiképpen sem akarjuk tudomásul venni. Ha nem adjuk ki a halál láttán bennünk támadó szorongás gőzét, ahogy az elefántok trombitálnak, vagy a majmok sikongatnak egy-egy társuk holtteste felett, az iszonyat még sokáig bennünk fog maradni. Aztán valahogy majd megpróbál kijönni, mégiscsak. De az egyáltalán nem lesz tréfadolog! Minél később jön fel a mélyből a feszültség, minél kevésbé tudod már, hogy mire vonatkozik, annál pusztítóbb az ereje…
De ha netán sikerül jól kisírni magad mindjárt az elején, vagy (amihez, míg élt, nem volt erőd) őszintén beolvasni végre az elhúnytnak – kinek mi a valóságos gyásza – szóval ha képes vagy felfogni, hogy a másik meghalt, majd lassacskán megnyugszol.
Elcsendesülsz.
Megvilágosodik, hogy a képnek kerete van. Különben nem kép. Csillagok csak a sötét égen fénylenek fel.
Halál azért van, mert van élet.

Kornis Mihály: Vígasztalások könyve

"